|
A mandala szankszrit eredetű szó, kört, középpontot jelent.
Őshazája Tibet, ahol nagy jelentőséggel bírtak ezek az alkotások.
A teljesség szimbólumának tartották, a tökéletes világ mikrokozmoszának.
Elkészítése sok időt vett igénybe, gyakran több ember is dolgozott
rajta. A homokmandalát szétfújták, miután elkészült: ez a mágikus
szertartás szimbolizálta, hogy ne ragaszkodjunk foggal-körömmel
az anyagi dolgokhoz, hiszen azok múlandók. Ami igazán számít,
az bennünk van, s halhatatlan, örök értékű.
Napjainkban újra előkerültek a mandalák: megbomlott az egységérzetünk,
olyan világban élünk, amiben nem érezzük jól magunkat. Szennyezettek
a vizek, a levegő, a talaj, a táplálék. Emberek végeznek olyan
munkát, ami sokszor távol áll természetüktől, elgépiesednek,
önmaguktól és egymástól is elidegenednek. A lélek táplálékra
éhezik, hiába. Elszakadtunk a felső erőktől, a természettől,
önmagunktól. Pótszerek csillapítják fájdalmunkat, de még mélyebbre
süllyedünk a mocsárban.
Hatalmas szakadék tátong a szegény és jóléti társadalmak között-előbbiek
fizikailag, utóbbiak lelkileg sínylik meg a civilizációt, ill.
annak hiányát.
S közben a természet, ki tudja milyen szenvedéseken megy keresztül,
mialatt az ember végetérhetetlen szükségleteinek áldozatává
válik...
Ahogy az ember zsenialitásával és tudatlanságával viszi a világot
a pusztulás felé, úgy az ember feladata az is, hogy kihozza
onnan. Szerencsére nagyon sok törekvés van a világban az "Élet
megmentésével" kapcsolatban. Emberek, akik emberfeletti
feladatot vállaltak fel, s rengeteg áldozat és lemondás árán
(ami később már nem is tűnik annak) teszik a dolgukat egy jobb
jövő ígéretében.
Úgy gondolom, most az egyes emberen a sor: felismeri-e, hogy
gépies életét, amit a fogyasztói világ "kényszerít rá",
felcseréli-e egy emberhez méltóbb kreatív, gondolkodó, természetetet
megóvó létformára, amiben jól érzi magát, s nem árt a környezetének
sem. Kezdetben talán nehéznek, sőt lehetetlennek tűnhet a vállalkozás,
de kitartása hamar bevonz olyan társakat az életébe, akikkel
együtt járva ezt az utat már sokkal könnyebbnek és élvezetesebbnek
fog tűnni.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert találkoztam olyan emberekkel,
akik a jót nemcsak tudják, hanem teszik is. Ez a Szeretet Fénye
Közhasznú Alapítvány (természetesen még sok jó közösség van
ezen kívül is), ahol fantasztikus emberekkel találkozhattam,
s számomra emberfeletti hittel és kitartással járják a cselekvő
szeretet útját.
Hiszen az egyetlen dolog, amire mindenkinek szüksége van, a
szeretet. Szeretet nélkül nem tudunk élni, értelmetlennek érezzük
az életet, hiszen mindannyian a szeretet küldöttei vagyunk.
A szeretet mindent meggyógyít, minden sötétséget fénnyé változtat!
Szeretettel ajánlom az Alapítványt, honlapjuk:www.szeretetfenye.hu-itt
lehet tájékozódni programjaikról (pl. energiakezelés, masszázs).Minden
hónap utolsó szerdáján 9 perc címmel Putnoki Tibor előadását
lehet meghallgatni-hogyan találkozott a Fénnyel odaát, s ez
a találkozás hogyan hozott mély változást az életében, az élethez
való hozzáállásában, ami végül egy közösség létrejöttében teljesedett
ki.
A meditáció latin eredetű szó, gyógyítást jelent. Számomra a
meditáció azt az állapotot jelenti, amikor önmagam lehetek álarc
nélkül, őszintén, szabadon, félelmek nélkül. Ilyennek látom,
érzem a természetet, a gyerekeket, az állatokat. Nem véletlenül
van a Bibliában: "Amíg olyanok nem lesztek, mint a gyermekek..."
Mit jelent ez? Miért romlunk el felnőtt korunkra?
A válasz nagyon bonyolult és egyszerű.. Bonyolult abból a szempontból,
hogy ahány ember a földön, annyiféle ok, betegség (persze fokozatok
azért vannak)
Egyszerű viszont abból a szempontból, hogy ha újból megtanulunk
szeretni, az a rengeteg testi-lelki nyavalya, ami a világban
van, úgy gyógyul meg, mint ahogy az esőt szárítja fel a Nap,
nyoma sem marad.
Számomra ez a meditáció, és a jelen egyre teljesebb megélése,
amiről nagyon sokat hallani mostanában, s ami talán a legnagyobb
kihívás az ember életében.
Mandalákat öt-hat éve kezdtem el festeni, úgy, hogy nem is hallottam
azelőtt róluk, egyszerűen csak "kijöttek" belőlem.
Tulajdonképpen a mandalák találtak rám, s nem én rájuk (örömteli
találkozás volt-legalábbis részemről).
Kis színes körökkel kezdődött, s egyre nagyobbak és színesebbek
lettek, végül egy természetsorozat kerekedett ki belőlük. Ez
körülbelül 4 év munkája.
Ha megkérdeznék, mi a "célom" a mandalafestéssel,
azt válaszolnám, az örömszerzés, a lélek táplálékhoz juttatása,
s talán merészen hangzik, a gyógyítás: ember és természet kapcsolatának
gyógyítása...
Létezik egy magasabb szintű tudatosság, ami bennünk van, csak
fel kell ébrednünk rá...
Ahogy az egyik kiállításon egy kedves
látogató írta:
"Ha megszólal
a szív,
Elhallgat a fej.
Mert SZERETNI,
Csak ez az egy kell.
S ha lebontod, mi
Takarja a láthatatlant,
A Mandala leszel te magad.
Születés ez a javából,
Mert az isteni mutatkozik
Általa itt, s bárhol..."
e-mail: irencsikos@gmail.com
|
